ambiValenciA, konTraverZió

Van egy jó hely a városban, úgy hívják: Havana Bar. A PR-anyagon egy70 körüli kubai(nak tűnő) fogatlan asszony áll, narancsszín nejlonpongyolában, hófehér hajába tűzve hatalmas piros virág virít. Arca mély ráncokkal szabdalt, bőre barna, szódásüveg aljához hasonlító fekete esztéká keretes szemüveget hord (talán mégis kubai) az orrán, szájában egy böszme nagy szivar füstölög, s mintha mosolyogni próbálna. 

De nem ezért járunk oda, hanem a piáért.

Mint aztán igazán tapasztalt alkoholista, csak annyit tudok az ott mért, mojito nevű koktélról, hogy sok más (a cél szempontjából) lényegtelen alkotóelemen kívül rum van benne meg cukornád, amit lehet szopogatni és mindeközben enyhe delírium lesz úrrá az eme nemes elegyet fogyasztó nyájas embereken. Rajtam már fél pohártól is. Amit mások rendkívül jó mulatságnak tartanak, s ez már meg is alapozza a hangulatot.

Szóval csütörtök este megyünk vissza.

* * *

Hír. (Négy esztendeje nem írtam ilyet, nem is biztos, hogy tudok még...)

Könnyebben megsérült egy középkorú asszony, amikor öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt Bét Jehósua közelében. Az 56 éves nő a közeledő szerelvényt hallva azt hitte, ez lesz élete utolsó cselekedete, a sors azonban másképpen rendelte.

A vonat ugyanis a párhuzamos sínpáron száguldott el és az asszony kisebb karcolásokkal túlélte az esetet, ezután kocsijába ült és elhajtott.

A rendőrség később a mozdonyvezető személyleírása alapján megtalálta nőt, aki azzal magyarázta tettét, hogy aznap bocsátották el állásából egy utazási irodából. A zavart asszonyt kórházba szállították.

Kórisme

"Úgy nézel ki, mint a Himnuszból a balsors..."

- vigasztalt meg bácsikám pár perce, amint munkából jövet beléptem az ajtón.

Pedig már épp kezdtem jobban érezni magam.

Igaz, még köhögök, fáj a torkom, kissé fújom az orrom... de a hasmenés legalább elmúlt, ami jótékony hatással volt a rámbízott feladatok idejében történő elvégzésére.

Rimmonland volt olyan kedves és tartotta bennem a lelket, akinek ezúton is köszönet ezért.

*  *  *

Amikor épp jókedvemben lennék (azért többnyire abban vagyok) ilyen levelekkel gyötör a sors:

"Kedves Hallgatok!

H. tanar ur keresere irok Onoknek. Szeretnenk kerni, hogy jelezzek vagy nekem, vagy neki, hogy mik a szandekaik a tanulmanyaik tovabbi szervezesevel.

Udvozlettel:"

(név és cím a szerkesztőségben)

Nos innen jelzem, hogy köszönöm, jól vagyok és mélységes megelégedéssel tölt el, hogy valahol éppen az én tanulmányaim szervezéséért aggódnak. Üzenem, jól halad a dolog. Szervezem. Tessék megnyugodni, minden a legnagyobb rendben van a szervezéssel. Szervezetten halad abban az irányban, hogy jól szervezett legyen.

Hogy mikor jelentkezem a szigorlatra? Azt sajnos nem áll módomban elárulni.

Ábécé

Úgy néz ki, holnaptól megint nyelviskolába járok.

Ami nem hátrány, ha az ember külföldön él és körülbelül általános iskolás szinten sem beszéli az adott ország hivatalos nyelvét.

Csak lusta disznó vagyok.

Ja nem. Az itt mégsem lehetek.

Látlelet

Ez távolról sem egy politikus blog.

De most engedélyeztem magamnak e film megtekintését, pedig már régóta kallódik a lemez az asztalomon, a ruhák közt, néha a táskámban is utazik keveset.

Azon gondolkodtam, nézve a képsorokat, hogy a bemutatott szomorú történetek mennyire nem idegenek számomra.

Idegenek persze abban az értelemben, hogy miközben 2002 óta szép lassan (jórészt szándékosan is persze) igyekszem egy erősen apolitikus keretben szervezni az életemet - amelyet azóta sem bántam meg -,  eképp nem ismerem alaposan az egyik oldal hangadóit sem és igyekszem a lehető legfüggetlenebb forrásból tájékozódni, már amennyire ez a mai magyar viszonyok között lehetséges. 

És nagyon is tudom, miről van szó, ha arra gondolok: hogyan szakadt meg bennem is valami egy választási sms üzenet elovasása után, miután megkaptam azt az akkori, talán legjobb barátomtól. Természetesen az üzenet tartalmáról van szó, és nem arról, hogy a velem kapcsolatot ápolóknak ne lehetne meg bármiről, akár politikai kérdésekről is a véleménye.

És aztán az is megérne egy szép egoposztot, hogy az apolitikus(abb) beszövöttség kialakulására vajon milyen hatással volt a saját szülőanyám némely politikai állásfoglalása, miközben alapvetően kívánni sem lehetne közöttünk a létezőnél jobb szülő-gyermek viszonyt.

Ebben a filmben számomra egyetlen kulcsmondat hangzott el, miközben mérhetetlen tanulságosnak tartom a bemutatott történeteket és mediációs kísérleteket is. Arról van szó, hogy egy sötét és kegyetlen csapás révén ma Magyarországon jószerivel valóban csak azonos politikai prefernciák mentén lehet párt választani, hegyet mászni vagy kocsmába járni valakivel. Az ellenpéldákról is lassan dokumentumfilmet lehetne forgatni.

Miközben jó magyar klut-szoc háttérrel nem vagyok optimista a felvetett problémát illetően, mégis azt mondom: éljenek a fideszes zsidók és a nemzeti érzés nélküli anyák.

És kívánom, hogy sokan lássák Hajdú Eszter filmjét.

A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció - magyar dokumentumfilm (2008)

* * * Műsoron a Duna Televízióban 2009. május 25-én hétfőn, 21.00 órakor * * *

Űrszekerek

"Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda ahová még senki nem merészkedett..." 

Láttam hát.

Kirk kapitány és Mr. Spock egymásra talált a bajban az Enterprise csillaghajó fedélzetén és megint győzött a jó. (1)

Nem vagyok elvakult sci-fi rajongó, de szeretem ezeket a meséket. Mese abban az értelemben, hogy egy elképzelt világot fest meg (nem is túl alaposan) és mert a gonosz csak ideig-óráig lehet úr. ...to be continued - és akkor majd minden jóra fordul. Miközben meg... tudjuk.

De van a dolognak egy másik oldala is, amiért nem tudok nem hatása alá kerülni ezeknek a történeteknek. Magam is hiszem, hogy a természettudomány messze nem találta meg még azokat a válaszokat, amik az embert azóta foglalkoztatják, hogy tudatára ébredt. Abban is hiszek, hogy léteznek ezek a magyarázatok és egy laikus szemlélőtől elvárható maximális tisztelettel követem a kvantumelméletekrők, részecskegyorsítókrók, exobolygókról szóló tudósításokat.

Továbbmehetek? 

Ha éppen nem volnék olyan lusta, amilyen, akkor kutatói érdeklődésem fókuszába is szívesen állítanám azoknak a kérdéseknek a nyelvi és társadalmi kommunikációs vetületeit, amit tudományos-fantasztikus filmek (is) felvetnek, nevezetesen: milyen módon kell értelmezni a világűrből nyerhető információkat és mi történjék akkor, ha váratlanul(?) kiderül, nem vagyunk egyedül. 

Almár Iván: A SETI szépsége című könyvének a társadalmi kommunikáció szerepét érintő fejezetei beszélnek erről. (2) Kicsit pontosabban arról, hogy a jelenkori társadalom felkészült-e arra, hogy a folyamatosan fejlődő diszciplínák egyszer csak cáfolhatatlan bizonyítékát adja egy földön kívüli civilizáció létezésének. Azt, hogy létezik-e ilyen, ma még nem tudjuk. A tudósok abban a kérdésben is megosztottak, hogy egyáltalán létezhet-e, de akadnak szakemberek, akik már abban a tárgyban rendeznek konferenciát, hogy mi történik majd a felfedezés után.

A témáról elmélkedőket elsősorban az a kérdés izgatja, hogy (1) milyen hatással lesz a Földön élő emberek életére egy ilyen felfedezés, illetve (2) szükséges-e valamiféle választ adni a fogott jelzésre, ha igen akkor milyet és pontosan kit illet a válaszadás joga.

Abban döntően egyetértenek a kutatók, hogy az eddigi eredmények (de leginkább eredménytelenség) tanúsága szerint 25 fényéven belül nincs technikai, 2500 fényéven belül pedig fejlett szupercivilizáció a Föld tágabb környezetében. 

Stephen Hawking szerint, az emberiség és az általa megteremtett értékek hosszabb távú túlélése nem képzelhető el kozmikus kolonizáció, vagyis más égitestek meghódítása és betelepítése nélkül.
Egyetlen bolygón nincs és nem is lehet biztonságban az ember: óriásmeteorok, atomháborúk pusztíthatják el a világot. De ha egyszer sikerülne megkapaszkodni máshol is és megteremteni az élet feltételeit, az emberiség jövője biztonságban lehet. Mint mondja, ebben a naprendszerben nincs más belakható égitest; el kell indulni más csillagok felé. (3)

(1) http://www.imdb.com/title/tt0796366/

(2) Almár Iván (1999) A SETI szépsége. Budapest: Vince
(3) http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6158855.stm

Jó reggelt

Feist - Inside and Out

Hiányérzet

Két ember, egyazon karakter.

Akikkel lehet együtt nevetni.

Ugyanazon.

És néha sírni.

Akiknek van ízlése.

Tudják, mi a művészet.

És mi a giccs.

Hiúak.

Tehetségesek.

Érzékenyek.

Kreatívak.

Nincsenek itt, mégis sokat jutnak eszembe.

Az egyik ma 30 éves.

A másik 10 éve meghalt.

(Csak, hogy ne legyenek túl hosszúak a posztok...)