Kórisme

"Úgy nézel ki, mint a Himnuszból a balsors..."

- vigasztalt meg bácsikám pár perce, amint munkából jövet beléptem az ajtón.

Pedig már épp kezdtem jobban érezni magam.

Igaz, még köhögök, fáj a torkom, kissé fújom az orrom... de a hasmenés legalább elmúlt, ami jótékony hatással volt a rámbízott feladatok idejében történő elvégzésére.

Rimmonland volt olyan kedves és tartotta bennem a lelket, akinek ezúton is köszönet ezért.

*  *  *

Amikor épp jókedvemben lennék (azért többnyire abban vagyok) ilyen levelekkel gyötör a sors:

"Kedves Hallgatok!

H. tanar ur keresere irok Onoknek. Szeretnenk kerni, hogy jelezzek vagy nekem, vagy neki, hogy mik a szandekaik a tanulmanyaik tovabbi szervezesevel.

Udvozlettel:"

(név és cím a szerkesztőségben)

Nos innen jelzem, hogy köszönöm, jól vagyok és mélységes megelégedéssel tölt el, hogy valahol éppen az én tanulmányaim szervezéséért aggódnak. Üzenem, jól halad a dolog. Szervezem. Tessék megnyugodni, minden a legnagyobb rendben van a szervezéssel. Szervezetten halad abban az irányban, hogy jól szervezett legyen.

Hogy mikor jelentkezem a szigorlatra? Azt sajnos nem áll módomban elárulni.