Balatonnal, Madonnával, a Tátrákkal és Havasokkal meg Krakkóval persze.
De a készülő munkaügyi perrel is.
A világ legtoleránsabb és legszeretnivalóbb szüleivel és legjobb barátaival. Gesztenyepürével, túrógombóccal, Székelyfölddel, Szegeddel és a Széchenyi fürdő rablójával, aki épp a mi szekrényünket törte fel. Vele együtt is.
Igen... neki is jár a köszönet, hiszen része volt ennek a harminchat napnak.
Kár, hogy a legtöbb dolog nem tart örökké, így ez a harminchat is eltelt.
A világ talán legboldogabb és legszexisebb (!) szerelmespárja egy időre most elszakadt egymástól.
Milyen érzés - kérdezitek?
Mintha valaki elvitte volna a belső szerveim egy részét... fekete lyuk tátong a testemen, s csak nézem meredten, fel nem fogva, hogyan lehetséges ez?
Hogyan.
Hogyan.
*
Az újraegyesülésig folytatás - nehezített körülmények között - itt.
