Lehet-e NEM felnőni...?: Űrszekerek

"Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda ahová még senki nem merészkedett..."

Láttam hát.

Kirk kapitány és Mr. Spock egymásra talált a bajban az Enterprise csillaghajó fedélzetén és megint győzött a jó. (1)

Nem vagyok elvakult sci-fi rajongó, de szeretem ezeket a meséket. Mese abban az értelemben, hogy egy elképzelt világot fest meg (nem is túl alaposan) és mert a gonosz csak ideig-óráig lehet úr. ...to be continued - és akkor majd minden jóra fordul. Miközben meg... tudjuk.

De van a dolognak egy másik oldala is, amiért nem tudok nem hatása alá kerülni ezeknek a történeteknek. Magam is hiszem, hogy a természettudomány messze nem találta meg még azokat a válaszokat, amik az embert azóta foglalkoztatják, hogy tudatára ébredt. Abban is hiszek, hogy léteznek ezek a magyarázatok és egy laikus szemlélőtől elvárható maximális tisztelettel követem a kvantumelméletekrők, részecskegyorsítókrók, exobolygókról szóló tudósításokat.

Továbbmehetek?

Ha éppen nem volnék olyan lusta, amilyen, akkor kutatói érdeklődésem fókuszába is szívesen állítanám azoknak a kérdéseknek a nyelvi és társadalmi kommunikációs vetületeit, amit tudományos-fantasztikus filmek (is) felvetnek, nevezetesen: milyen módon kell értelmezni a világűrből nyerhető információkat és mi történjék akkor, ha váratlanul(?) kiderül, nem vagyunk egyedül.

Almár Iván: A SETI szépsége című könyvének a társadalmi kommunikáció szerepét érintő fejezetei beszélnek erről. (2) Kicsit pontosabban arról, hogy a jelenkori társadalom felkészült-e arra, hogy a folyamatosan fejlődő diszciplínák egyszer csak cáfolhatatlan bizonyítékát adja egy földön kívüli civilizáció létezésének. Azt, hogy létezik-e ilyen, ma még nem tudjuk. A tudósok abban a kérdésben is megosztottak, hogy egyáltalán létezhet-e, de akadnak szakemberek, akik már abban a tárgyban rendeznek konferenciát, hogy mi történik majd a felfedezés után.

A témáról elmélkedőket elsősorban az a kérdés izgatja, hogy (1) milyen hatással lesz a Földön élő emberek életére egy ilyen felfedezés, illetve (2) szükséges-e valamiféle választ adni a fogott jelzésre, ha igen akkor milyet és pontosan kit illet a válaszadás joga.

Abban döntően egyetértenek a kutatók, hogy az eddigi eredmények (de leginkább eredménytelenség) tanúsága szerint 25 fényéven belül nincs technikai, 2500 fényéven belül pedig fejlett szupercivilizáció a Föld tágabb környezetében.

Stephen Hawking szerint, az emberiség és az általa megteremtett értékek hosszabb távú túlélése nem képzelhető el kozmikus kolonizáció, vagyis más égitestek meghódítása és betelepítése nélkül.
Egyetlen bolygón nincs és nem is lehet biztonságban az ember: óriásmeteorok, atomháborúk pusztíthatják el a világot. De ha egyszer sikerülne megkapaszkodni máshol is és megteremteni az élet feltételeit, az emberiség jövője biztonságban lehet. Mint mondja, ebben a naprendszerben nincs más belakható égitest; el kell indulni más csillagok felé. (3)