minimal | v0.01a

2009. május 23., szombat

Látlelet

Ez távolról sem egy politikus blog.
De most engedélyeztem magamnak e film megtekintését, pedig már régóta kallódik a lemez az asztalomon, a ruhák közt, néha a táskámban is utazik keveset.
Azon gondolkodtam, nézve a képsorokat, hogy a bemutatott szomorú történetek mennyire nem idegenek számomra.
Idegenek persze abban az értelemben, hogy miközben 2002 óta szép lassan (jórészt szándékosan is persze) igyekszem egy erősen apolitikus keretben szervezni az életemet - amelyet azóta sem bántam meg -,  eképp nem ismerem alaposan az egyik oldal hangadóit sem és igyekszem a lehető legfüggetlenebb forrásból tájékozódni, már amennyire ez a mai magyar viszonyok között lehetséges. 
És nagyon is tudom, miről van szó, ha arra gondolok: hogyan szakadt meg bennem is valami egy választási sms üzenet elovasása után, miután megkaptam azt az akkori, talán legjobb barátomtól. Természetesen az üzenet tartalmáról van szó, és nem arról, hogy a velem kapcsolatot ápolóknak ne lehetne meg bármiről, akár politikai kérdésekről is a véleménye.
És aztán az is megérne egy szép egoposztot, hogy az apolitikus(abb) beszövöttség kialakulására vajon milyen hatással volt a saját szülőanyám némely politikai állásfoglalása, miközben alapvetően kívánni sem lehetne közöttünk a létezőnél jobb szülő-gyermek viszonyt.
Ebben a filmben számomra egyetlen kulcsmondat hangzott el, miközben mérhetetlen tanulságosnak tartom a bemutatott történeteket és mediációs kísérleteket is. Arról van szó, hogy egy sötét és kegyetlen csapás révén ma Magyarországon jószerivel valóban csak azonos politikai prefernciák mentén lehet párt választani, hegyet mászni vagy kocsmába járni valakivel. Az ellenpéldákról is lassan dokumentumfilmet lehetne forgatni.
Miközben jó magyar klut-szoc háttérrel nem vagyok optimista a felvetett problémát illetően, mégis azt mondom: éljenek a fideszes zsidók és a nemzeti érzés nélküli anyák.
És kívánom, hogy sokan lássák Hajdú Eszter filmjét.

A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció - magyar dokumentumfilm (2008)
* * * Műsoron a Duna Televízióban 2009. május 25-én hétfőn, 21.00 órakor * * *

3 megjegyzés:

  1. na ezt meg fogom nézni szerintem. de most komolyan van független hírforrás ma itthon?
    és egyébként a szülők tényleg nem könnyítik meg a döntést ilyen politikai ügyekben. például az én kopogtatócédulám ügyében főleg nem :PP

    VálaszTörlés
  2. pestig már nem ér el a karjuk... :)))

    VálaszTörlés
  3. az még soká lesz, mire pesten fogok szavazni :PP

    VálaszTörlés