tag:blogger.com,1999:blog-45502053226007473632024-03-13T05:43:28.712+02:00Lehet-e NEM felnőni...?dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.comBlogger32125tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-31118161378779455762011-07-26T19:47:00.003+03:002011-07-26T19:55:11.386+03:00Vannak dolgokEgy szoftver mérnök anyuka mindig képes meglepő dolgokra. De azért mégis, egyszerűen nem lehet nem meglepődni azon, ha az ember tisztes korú, nyugdíjas anyukája Amy Winehouse-ról posztol a Facebookon.dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-10819948325948178312011-07-10T19:07:00.003+03:002011-07-10T19:11:20.868+03:00MegvilágosodvaTulajdonképpen megszületett a válasz a fenti kérdésre.<br /><br /><span style="font-style:italic;">Lehet. De egyre többet kell feláldozni érte.</span>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-17576470538250651422011-07-08T14:30:00.005+03:002011-07-08T16:23:38.013+03:00Elágazás előttNapokon belül három esztendeje lesz, hogy mindent hátrhagyva (de tényleg mindent) útnak indultam és elkezdtem valami újat. Máshol.<br />Volt ebben a három évben annyi, ami másnak egy egész életben nem jut. Volt benne édenkert illata, pokol parázsa, és persze minden ami csak létezik a kettő között.<br />Amikor címet adtam ennek a blognak három évvel ezelőtt, magam sem gondoltam volna mennyire de mennyire ráhibáztam. Az összes nagyobb konfliktus, vita, önmarangolás mind mind e körül forgott ugyanis, erre a kipontozott kérdőmondatra volt visszavezethető. És ha még csak a nagyobbak... a kisebbek is.<br />Nem nagyon szoktam ezzel dicsekedni, beszélni róla, leírni meg még annyira sem... de a 35. évemet taposom. Elhinni is alig tudom, megérteni meg egyáltalán nem. Évszázadokkal ezelőtt az ilyen korúak öregembernek számítottak, nem is nagyon éltek innentől sokkal többet. Én bennem meg csak gyűlik gyűlik a sok tapasztalat, egyre érzem annak a súlyát amit láttam, megéltem, megértettem, felfogtam. És annak is amit sosem fogok tudni megérteni és felfogni, de mégsem érzem magam ettől kevesebbnek.<br />Amikor pár évvel ezelőtt még a jövőmet firtató baráti de aggódó kérdésekre tudtam úgy válaszolni, hogy "még nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek", ma már ez egyáltalán nem mutat viccesen. Annyiszor kezdtem már elölről mindet, de most először, igen talán most először tölt el engem is valami aggodalom-féle azután, hogy újra mindent leradíroztam magam előtt.<br />Ezek a helyzetek alapvetően azért izgalommal töltenek el. Amikor minden üresen áll az ember előtt az azt is jelenti egyben, hogy minden lehetőség nyitott. Mint a szerencsekerék, ami kipörgetés után egyre lassul és végül megáll. Vagy a főnyereménynél, vagy a nullázásnál. Vagy valahol a kettő között. <br />Visszagondolva, eddig sosem jártam igazán rosszul. Mindig szerencsém volt vagy mindig a talpamra estem? Nem tudom. Talán azért valamennyire nekem is közöm volt hozzá, hogy így alakult, nemcsak a szerencsének. De most...?<br />A múltból egyre erőteljesebben domborodik ki egy lehetséges hiba a gépezetben. A döntéseim sorában. Ugyanis jobban megismerve önmagamat ma már egyre biztosabban érzem, tudom, hiba volt, amikor hagytam magam lebeszélni a színészi pályáról és a főiskolai felvételiről. Nagyon régen volt már ez és nem hiszem, hogy amerre akkoriban sodródtam ezután az éppenséggel rossz irány lett volna. De ma értem már, megértettem, hogy ami adatott nekem, képesség, tehetség, adottság... azt leginkább a színház világban lehet kamatoztatni.<br />Véget ért egy nagy szerelem. Ha nem a legnagyobb. Itt az idő, itt a lehetőség az irányváltoztatásra. De nincs az égvilágon semmi de semmi garancia rá, hogy nem hiábavaló ez az egész... hogy nem késtem-e le ezt a vonatot már régen, akkor a 13-as stúdió előtt, ahol mindegy miért - hiúságból, féltékenységből, kamaszos dacból - oly könnyen megadtam magam az elterelő (még csak nem is rossz-)szándéknak. <br /><br />Szegény párkapcsolataim mind mind azért hullottak darabjaira, mert sosem bírtam a seggemen maradni. Gyűlölöm ma is az állandóságot, a rutint, a menetrendeket, az igazodási kényszert... hjaj, pedig így nem lelhet párjára az ember fia. <br />Minél jobban elgondolkodom ezen, annál inkább megértem azokat, akik elsodródtak mellőlem. Nem tudok felelősséget vállalni magamért. Nem tudok garanciát adni, nem tudok állandóságot ígérni, pedig én pontosan hogy ezt keresem másokban amióta az eszemet tudom. Egy kicsi olyant, ami nekem nincs... talán nem is lesz... Ennyire igazságtalan ez? Igen, ez ennyire igazságtalan.<br /><br />A minap a tengerparton - olyan giccses díszlet előtt, amit a legócskább festő sem tudott volna ennyire elrontani, tessék egy naplementét elképzelni pár perccel azután, hogy a napkorong eltűnt a tenger habjai közt, rózsaszín égbolton sötétlila bárányfelők úszkálnak és a többi - egy alkalmi ismerősömmel a következő beszélgetés zajlott:<br />- Gyerek maradtam. Nem arról van szó, hogy maradt bennem egy gyerek... én magam maradtam meg azzá.<br />- Ugyan már, nem hiszem. - Idehallgass, akarsz gyereket? Saját családot? Azt mondják, akkor leszel felnőtt, ha már saját gyereket akarsz...<br />Rövid csend.<br />- Azt hiszem nem akarok gyereket... Hogy akarhatnék, hiszen még saját magamért sem tudok felelősséget vállalni, nemhogy egy kisgyerekért...<br />Újabb csend.<br />- Nahát... akkor te tényleg gyerek vagy.dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-20238982787810320022011-04-10T20:49:00.001+03:002011-04-10T20:50:59.131+03:00Most múlik...Hú basszus... Tudom, hogy idővel majd jobb lesz kicsit, de most nagyon nagyon fáááááj!!!dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-47900155491222274302011-04-10T18:35:00.001+03:002011-04-10T18:36:32.375+03:00K.O.az első menetben...<br /><br />Na innen lesz majd szép felállni. :)dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-29083616867065930232011-04-09T23:39:00.003+03:002011-04-10T00:03:03.740+03:00Amikor ott belül recseg-ropog...Vicces, hogy eddig mindig akkor írtam ide, amikor boldog voltam. <br />De most nem vagyok az.<br />Életem egyik legfontosabb napja kezdődik meg pár perc múlva. És egyedül indulok birkózni. <br />Este, a távolsági buszon a mellettem ülő fiú térde végig az enyémhez ért... persze aludt. Régen éreztem ilyen jót.<br />* * *<br />Azt hiszem nehéz döntések előtt állok.dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-88685668675080510202010-10-17T13:49:00.005+02:002010-10-17T14:01:53.858+02:00Első műfordításomSarah Levy-Tanay: Legyél kedves<br /><br />Legyél kedves<br />És ne ütögess<br />Add inkább a kezed<br />Had fogom jól meg<br /><br />Így leszünk barátok<br />Így leszünk barátok!<br /><br /><br />:שרה לוי־תנאי<br />אַל תַּכֶּה <br /><br />אַל תַּכֶּה <br />זֶה לֹא נָאֶה<br />תֵּן לִי יָד<br />וְעוֹד אַחַת<br /><br />חֲבֵרִים טוֹבִים נִהְיֶה<br />חֲבֵרִים טוֹבִים נִהְיֶה!dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-8574037873171545532010-07-07T15:32:00.007+03:002010-07-07T16:48:13.929+03:00Gyuri bácsi történetei - A Taubnerék minjenje- A <i>minjen</i>? Na elmesélek én neked valamit. <div>Valamikor az ötvenes években, amikor még nem volt itt semmi csak homok meg egy-két narancsliget, az egyik arab vityillóban laktak a Taubnerék. Igazi paraszt zsidók voltak. Az öreg Taubner akkora ember volt, hogy volt, ahol ajtót kellett bontani, ha be akart menni, a kezei mint két sütőlapát és olyan szája volt, hogy minden második szavára elpirultak a városi asszonyok.<div><div>Hogy, hogy nem, ezek a Taubnerék nagyon vallásosok voltak és mivel akkoriban még alig laktak errefelé, mindig bajuk volt, hogy nincs ki a <i>minjen</i>. (A zsidó vallásban <i>minjennek</i> hívják azt a kis közösséget, amely már csoportosan imádkozat, ehhez legalább tíz felnőtt zsidó férfi jelenlétére van szükség.) Sajnos mivel én is a közelben laktam, mindig küldtek nekem valakit, hogy ugyan, menjek már én is. Én nem vagyok vallásos, mondtam is a Taubnernek:</div></div></div><div>- Ide figyelj, egy föltétellel vállalom. - A Taubnerék jómódúak voltak, már akkoriban járt nekik az Új Kelet. Mondom hát - Én eljövök ide nektek, ha nincs ki a minjen, de... az újság legyen nekem előkészítve. És ha véletlenül megjön a tizedik, akkor én szépen hazamegyek.</div><div>- Honnan voltak ezek már akkor jómódúak? </div><div>- Ezt is elmesélem neked. - A Taubnerék egyszer szereztek valahonnan egy igen lerobbant allapotban lévő tehenet. Na, ezt elkezdték szépen etetni a pardeszből lopott narancsokkal.</div><div>- Várj, naranccsal etették a tehenet? Komolyan megette?</div><div>- Mit megette, imádta! Olyan tejet adott az az állat, amilyet még Senyeházán sem ittam soha!</div><div>Történt egyszer, hogy ez a Taubner összevezett az öreg Weisz tatával és nem adott nekik többet tejet. Nem tudni mi történt, mindketten megmakacsolták magukat, egy keresztény asszony, a Krauszné járt át időről időre a Taubner-házba elegyengetni a dolgokat. - Nem ad nekik tejet? Hát mit igyanak szegények? </div><div>Igyanak húgyot! - felelte erre az ékesszólás mestere. </div><div>Hát ilyen idők voltak.</div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/TDR-06sDjrI/AAAAAAAAAFs/Mp-pPGdW7b8/s1600/cow-eating.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 266px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/TDR-06sDjrI/AAAAAAAAAFs/Mp-pPGdW7b8/s400/cow-eating.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5491153293243813554" /></a>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-34556471992988297942009-09-16T20:18:00.012+03:002009-09-16T21:59:03.926+03:0036Fura egy blog ez. Mert sosem akkor írja a gazdája, amikor csupa jó dolog történik vele, boldogság, öröm. Mert bizony az elmúlt harminchat napnak ez az egyértelmű mérlege. <div>Balatonnal, Madonnával, a Tátrákkal és Havasokkal meg Krakkóval persze. </div><div>De a készülő munkaügyi perrel is. </div><div>A világ legtoleránsabb és legszeretnivalóbb szüleivel és legjobb barátaival. Gesztenyepürével, túrógombóccal, Székelyfölddel, Szegeddel és a Széchenyi fürdő rablójával, aki épp a mi szekrényünket törte fel. Vele együtt is. </div><div>Igen... neki is jár a köszönet, hiszen része volt ennek a harminchat napnak.</div><div>Kár, hogy a legtöbb dolog nem tart örökké, így ez a harminchat is eltelt.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SrEz9eCbVAI/AAAAAAAAAD4/qzr3KX4xnMw/s1600-h/36nap.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 280px; height: 210px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SrEz9eCbVAI/AAAAAAAAAD4/qzr3KX4xnMw/s320/36nap.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5382140160812733442" /></a></div><div>A világ talán legboldogabb és legszexisebb (!) szerelmespárja egy időre most elszakadt egymástól.</div><div><br /></div><div><br /></div><div>Milyen érzés - kérdezitek? </div><div><br /></div><div><br /></div><div>Mintha valaki elvitte volna a belső szerveim egy részét... fekete lyuk tátong a testemen, s csak nézem meredten, fel nem fogva, hogyan lehetséges ez?<br />Hogyan.</div><div style="text-align: center;">* </div><div>Az újraegyesülésig folytatás - nehezített körülmények között - <a href="http://alefbetblogger.blogspot.com/">itt</a>.</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-72793544572529735952009-08-03T22:13:00.012+03:002009-08-04T16:44:19.206+03:00MérlegEltelt egy esztendő.<div>Egy csodálatos, egy izgalmakkal, élményekkel és temérdek (jórészt) hasznos tapasztalattal teli év.</div><div>"Semmin nem csodálkozni! Semmin!" - harsog most is a fejemben.</div><div>Ezt tanultam meg a leghamarabb, s hogy semmiképp ne feledjem, így most a búcsú napjaiban is jut a bizarr dolgokból. Mielőtt azonban beszámolnék róla, nem tudom megállni, hogy ne hordjak össze ide pár gondolatot azokról a különös "jószágokról", amiket ettől az esztendőtől kaptam. E tizenkét gyönyörű hónaptól, amiért máris egészen bizonyosan tudom: jó volt és megérte ennek a világnak része, részese lenni. Csak ezért is.</div><div><br /></div><div>* Rájöttem, lehet <i>másként</i> is csinálni: jobban tudom, mi a fontos és mi mégsem olyan lényeges.<br />* Megismertem a Barátaimat.</div><div>* Jó leckéket vettem a "hogyan alkalmazkodjunk másokhoz és a megváltozott körülményekhez" tantárgyból.</div><div>* Nagyjából sejtem már, milyen lehet egy kollégium.<br />* Dolgoztam ásatáson - az ősök lábnyomán járva építettem én is egy kicsit a Szent Várost.<br />* Megtanultam valamennyire tördelni. Kár, hogy hamarosan nem lesznek már újságok... :)<br />* Aztán barátságot kötöttem egy nyelvvel. Egész jól elmagyarázom már a hivatalban, hogy mit akarok. Csak olvasni meg írni nem tudok még, de elszánt vagyok ám!<br />* Megismertem újabb örömöket és félelmeket, jobban értem már a "különbség" szó jelentését, de valahogy az "azonosság" is mást jelent már, mint korábban.<br />* És a végére maradt egy nem éppen elhanyagolható tényező. Találkoztam ugyanis a Szerelemmel.</div><div><br /></div><div>Az a vándor vagyok, aki honra lelt (bár egy perc alatt semmivé lett mindaz, ami valaha is ő maga volt), most mégis fájdalommal telve hagyja hátra új otthonát, hogy elvarrja az óhazában befejezetlenül hagyott szálakat. </div><div>Az az ember, aki szeret csak úgy fejest ugrani az ismeretlenbe, de a szakadék szélén mindig tántorog egy kicsit ott, ahol már nincsen semmilyen kapaszkodó.</div><div>A blogger, <span style="font-style: italic;">aki szeretne nem felnőni, de néha talán mégis.</span></div><div>Ki tudja, hogyan, milyen módon lehet egészen biztosan helyes döntéseket hozni???</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">*</div><div style="color: rgb(204, 102, 0);"><i><b><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(255, 153, 0);">Az utolsó meghökkentő mese</span></b></i></div><div><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(255, 153, 0);"><b><i><br /></i></b></span></div><div>"Nemcsodaországban" nincsenek csodák. A nemcsodaországiak soha semmin nem lepődnek meg, itt igazán minden, de minden előfordulhat, ami máshol nemigen. </div><div>Döntöttek le már itt Szentélyeket véletlenül ugyanazon a napon, jártak itt már vizen, épültek felhőkarcolók homokból és maláriás mocsarakból... csak épp Alice nem járt erre soha. Itt ugyanis nem történhet semmi olyan, ami Nemcsodaország lakóit egy pillanatra is kitérítené a megszokott kerékvágásból.</div><div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SndMutJ3eLI/AAAAAAAAADw/N6xIn6bJKCk/s1600-h/pigeons2.JPG"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 260px; height: 215px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SndMutJ3eLI/AAAAAAAAADw/N6xIn6bJKCk/s320/pigeons2.JPG" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5365841846313908402" border="0" /></a>Ma csak egy galambról szól a mese. Olyan volt, mint a millió másik, talán egy kicsit termetesebb, rendezettebb tollazatú, de akkor is csak egy közönséges városi galamb. Amelyiket az ember mindig elhessegeti az ablakból, amikor reggelente a turbékolására ébred. Pont az, ami odarepül a legapróbb ételmaradékra is, hogy csőrével apró darabokra szaggassa, s jókat lakmározzon, legyen az kenyértészta, vagy csirkecomb csipsszel.</div><div>Egy kisbolt utcafrontján láttam. A pisztáciát és a mogyorót szemezte, amíg az eladó épp nem arra figyelt. Piros pikkelyes lábával ügyesen megkerülte a magokba szúrt árcédulát, hogy aszongya: 8.20. </div><div>Karmait a halomba szórt pisztácia héjai közé vájva kis testével egyensúlyozott: csőre közé szorított egy-egy sós magot (amúgy sok érte a nyolchúsz) majd elfordítva a fejét lendületből messzire hajította.</div><div>Talán a mérlegre dobálja a neki tetsző árut - hitetlenkedtem először. Később kiderült, hogy fordítva: a neki nem tetszőket szórta a földre.</div><div>A fekete fiút felszedni akaró, kirúzsozott negyven körüli férfin már nem lepődtem meg.</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-39703173782525861222009-08-02T20:14:00.010+03:002009-08-02T23:26:08.253+03:00Kidurrant a buborékTalán még fel sem ébredtünk egészen, talán el sem hisszük, hogy ez itt történt, velünk, a szemünk láttára.<div>A város, amelyet a környék és néha tréfából Európa meleg fővárosaként is említenek, arra ébredt, hogy egy meleg önsegélyező csoport két tagját agyonlőtte, tizenöt társukat pedig megsebesítette éjjel egy ámokfutó. Fekete ruhában és maszkban.</div><div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SnXW-s6pvDI/AAAAAAAAADg/cHF5OlrU-sk/s1600-h/250liz2.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 250px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SnXW-s6pvDI/AAAAAAAAADg/cHF5OlrU-sk/s320/250liz2.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5365430903779212338" /></a><div><span class="Apple-style-span" style="font-family:Arial;"><span class="Apple-style-span" style=" white-space: pre;"><span class="Apple-style-span" style=" white-space: normal; font-family:Georgia;"><span class="Apple-style-span" style="font-size:medium;"></span></span></span></span></div><div><i>Gyerekek</i> találkozó helyéről van szó. Gyerekekéről, akik eddig csak egymással merték megosztani <i>titkaikat</i>. Titkaikat, amelyek még egy 61 esztendős modern <i>demokráciában</i> is inkább titkok maradnak. Egy demokráciában, ahol <i>Meleg Méltóság HÓnapját</i> rendeznek minden esztendőben. Hónapot, amelynek záróeseményére idén <i>30.000</i> ember ment el. Harmincezren, a legkisebb hangos szó, <i>atrocitás nélkül</i>.</div><div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SnXXfKMUsBI/AAAAAAAAADo/PLSZ-Z2hGo4/s1600-h/nir_a2.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 116px; height: 116px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SnXXfKMUsBI/AAAAAAAAADo/PLSZ-Z2hGo4/s320/nir_a2.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5365431461393772562" /></a></div><div>Épp a napokban gondoltam végig, milyen törékeny a mi kis rendszerünk: kelünk, fekszünk nap mint nap, szaladunk vágyaink, álmaink után. Részei vagyunk a legújabb kori ember által létrehozott intézményeknek, a rendszernek. Megnézte-e valaha is bárki, hogy milyen lábakon áll ez a mi híres-neves rendszerünk? Mikor cseréltek benne utoljára olajat? És vajon mióta forr a hűtővíz...?</div><div><br /></div><div>Ezt a várost amelyben tegnap valaki meggyilkolta a 16 éves <b>Lizi Trobisi</b>-t és a 26 éves <b>Nir Katz</b>-ot a toleranciája, színpompás változatossága, befogadó légköre, a lehetőségek tárháza miatt a fiatalok "buboréknak" hívták. </div><div>Persze megtépázták sokszor fanatikusok, akik néha önmaguk elpusztítása árán is halálba rántottak másokat, valamiféle szent ügy vagy háború eszményéért. Sőt: nem is olyan rég volt, hogy egy miniszterelnök is erőszakos halált halt az ügyért, amit képviselt. </div><div>A buborék azonban mégis <i>most lett semmivé</i>, amikor emberek brutális elpusztításának egyáltalán nem a politikához, hanem valami egészen máshoz volt köze. </div><div style="text-align: center;">* </div><div><i>"Nem volt hová futni..."</i></div><div><br /></div><div>Gil Or, a 16 éves kis szemtanú, akinek két társát megölte a fekete ruhás ámokfutó lövöldöző:</div><div><br /></div><div>"Rettegek, ha arra gondolok, valamelyik barátom szülei így tudják meg... </div><div>Este háromnegyed tizenegy körül jött be a fekete ruhás pasi, fekete maszkban. Először azt hittem, valami vicc az egész, de azonnal lőni kezdett. A srácok a heverő és az asztalok alá bújtak, senki sem kiabált vagy sikított. Én is egy asztal alá kerültem valakivel. Ez egy nagyon kicsi hely, egy apró terasszal... ha egyszer már bent vagy, nincs hová futni.</div><div>Hetente egyszer jövünk itt össze, az egészet 14-21 éves fiataloknak találták ki, tizenéveseknek. Beszélgetünk, zenét hallgatunk, ennyi. Szeretem a helyet, de nem tudom, megyek-e még valamikor. Szeretnék, de ezt még korai lenne mondani."</div><div><br /></div><div>Gil is megsebesült a támadásban. Térd- és mellkasi sérülésekkel kórházban ápolják.</div></div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-74218079800903426212009-07-18T10:50:00.003+03:002009-07-18T11:09:08.743+03:00Fejtörés<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SmGDE3sEHVI/AAAAAAAAADY/Lzy6wn1y8JQ/s1600-h/ta001.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SmGDE3sEHVI/AAAAAAAAADY/Lzy6wn1y8JQ/s320/ta001.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5359709151239085394" /></a>Most éppen azon jár az eszem, lehet-e ma (mondjuk 2009 őszén) Magyarországon egyetemi konferencia előadást tartani egy (nem magyar) nagyváros melegfesztiváljáról? Természetesen a diavetítés nem megkerülhető, de azért az előadó reményei szerint sikerülhet a nevezett (és még csak gondolati síkon létező) esettanulmánynak valamiféle antropológiai értelmezést, kommunikációelméleti keretet adni, ha már éppen ez annak a bizonyos konferenciának a témája.<br /><span style="font-weight:bold;">Kételyeim:</span><br />"álef" - Befogadnának-e a szervezők egy ilyen témát?<br />"bét" - A (mondjuk így) rendhagyó téma nem kisebbíti eleve a tanulmány esetleges tudományos értékeit?<br />"gimel" - Nem lehetséges, hogy az egészet egyfajta "tudományos coming out"-ként értelmezi majd a becses szakmai hallgatóság?<br />"dálet" - És ha igen, az vajon milyen lehetőségekből zárja ki később az előadót automatikusan?<br />"hé" - Tényleg ennyire "bevállalós" lennék?<br /><div>Na, mielőtt elfogyasztanám az ábécé (vagyis az álefbét) betűit, kommentelésre bocsátom fel a dologot.</div><div>:)</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-22502857725114874142009-06-20T21:24:00.005+03:002009-06-20T21:59:14.580+03:00Ezerrel<object width="405" height="325"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/XszE4RynIKU&hl=en&fs=1&color1=0x402061&color2=0x9461ca&border=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/XszE4RynIKU&hl=en&fs=1&color1=0x402061&color2=0x9461ca&border=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="405" height="325"></embed></object><br /><br />Most pedig ezt. De mennyire hogy!<br />Pedig milyen régen volt...<br />És fú de jó most is!!! :)dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-1146341905761700412009-06-20T16:04:00.004+03:002009-06-20T16:12:03.232+03:00Hát kérem...<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjzfcKAwuUI/AAAAAAAAADQ/JyxANH6nVzU/s1600-h/Langos+002.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 300px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjzfcKAwuUI/AAAAAAAAADQ/JyxANH6nVzU/s400/Langos+002.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5349396132226185538" /></a><br /><div>Végeredményben azt hiszem, nincs miért szégyenkeznem. </div><div>És jupppiééé! :) Meg bibibííí! :)</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-57239599414133132422009-06-20T13:51:00.001+03:002009-06-20T13:53:00.103+03:00FigyelmeztetésLángost készülök sütni...dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-68064018110790286312009-06-18T12:49:00.003+03:002009-06-19T18:45:49.198+03:00Hát ilyen volt<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjoOPc3EfvI/AAAAAAAAADI/ZGaTiKRkvcY/s1600-h/DSCF4978.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 298px;" src="http://2.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjoOPc3EfvI/AAAAAAAAADI/ZGaTiKRkvcY/s400/DSCF4978.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5348603166063886066" /></a><br />Ez és további képek itt: <a href="http://gaytlv.blogspot.com/2009/06/tel-aviv-pride-2009-parade-collection-2.html">http://gaytlv.blogspot.com/2009/06/tel-aviv-pride-2009-parade-collection-2.html</a>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-71111838510485619852009-06-17T09:05:00.008+03:002009-06-17T23:51:11.424+03:00Arc<div><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjiPl-n22XI/AAAAAAAAADA/ZdLEfG8E0Uk/s1600-h/155352__critic_l.jpg"><img src="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjiPl-n22XI/AAAAAAAAADA/ZdLEfG8E0Uk/s320/155352__critic_l.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5348182440130566514" style="float: left; margin-top: 0px; margin-right: 10px; margin-bottom: 10px; margin-left: 0px; cursor: pointer; width: 270px; height: 185px; " /></a>A héten megtudtam, hogy fent hordom az orromat.<div>Nincs mese, ez immár tény.</div><div>(Túl) sokat látott felettesem már mondja egy ideje (másoknak).</div><div>De aztán a legközelebbi barátaim is, persze sokkal kedvesebben, mosolygósabban és tapintatosabban és eltérő mértékben ugyan, de szintén cáfolhatatlan bizonyítékát adták, hogy ez a megállapítás bizony nagyon is igaz.</div><div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SjiPl-n22XI/AAAAAAAAADA/ZdLEfG8E0Uk/s1600-h/155352__critic_l.jpg"></a>Az elhangzott értékelések szerint vannak esetek, amikor felülnézetből beszélgetek másokkal, illetve állítólag van bennem egy ún. "úrifiús" attitűd. Ezt egyébként idős rokonom is panaszolja, mikor nem tudom értékelni (olykor, de tényleg csak olykor) közönséges vicceit.</div><div>Önvizsgálatot rendeltem el.</div><div>Valamennyire meglepett a dolog. Nem mintha nem ismerném magam, de azért akadnak olyan kérdések, amivel nem (szívesen) foglalkozik minduntalan az ember.</div><div>A kutatás két érdekes élethelyzetet hozott elő:</div><div>* Vita</div><div>* Találkozás egy idegennel</div><div>Előbbi esetben tényleg előfordul (gyakran...), hogy felülnézetből próbálok magamon segíteni. Erre az a magyarázat, hogy ha egyszer (még mindig nem elég gyakran) vitába szállok valakivel, magamnak is el kell higgyem: nekem van igazam és én tudom jobban. Világos, hogy érvelni kellene, de nem mindig bízom magamban.</div><div>Aztán mélyen magamba néztem és azonnal megtaláltam az okát a második élethelyzetben tapasztalt viselkedésemnek is. Kiderítettem, hogy az első találkozást követő pillanatokban félek az emberektől. Vannak esetek, amikor ez az első szemkontaktus után elmúlik, de máskor... jobb ezt talán mégsem boncolgatni.</div><div>És erre nem lehet gombot sem varrni. </div><div>Sajnos.</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-89171729044673793872009-06-08T21:52:00.003+03:002009-06-08T22:06:54.404+03:00Érzelem és rációAz örök dilemma. <div>A végzet.</div><div>A küzdelem az eszmélés óta.</div><div>Hogy, lehet-e NEM felnőni?</div><div>És egyáltalán melyik úton kell továbbmenni.</div><div>Ha két választási lehetőség adódik. </div><div>És még inkább, ha több.</div><div>És amikor egy sem?</div><div>Melyik a jobb út?</div><div>Melyik a jövedelmezőbb?</div><div>Melyik a tisztességesebb?</div><div>A boldogabb?</div><div>Miért kell <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">mindig</span> feláldozni valamit valami másért?</div><div>Ha dönteni kell.</div><div>Kell/Must/צריף</div><div>És persze csak úgy mellesleg: nem késő-e már?<br /></div><div>Fordulópont szag van.</div><div><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;"><br /></span></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">Mit teszünk le az asztalra?</span></div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-81313075160295490372009-06-01T22:06:00.005+03:002009-06-01T22:33:05.733+03:00REMényMegnyomtam a gombot.<div><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">"Bim-bam"</span> - hallatszott, majd sárgásan kigyulladt az "ÁLLJ" felirat.</div><div>Végre csináltam én is valamit. Ami igazán tőlem függött. Megváltoztattam az elrendelt dolgokat. Ha mélyen magamba nézek, mindig is szerettem gombokat nyomogatni. Kapcsolókat kapcsolgatni. Még akkor is, ha elektromosság híján nem zártak rövidre semmit. Csak a hangjuk volt, hogy <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">"klatty"</span> meg <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">"cskkk"</span> meg <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">"vnyv"</span>. </div><div>Most is megnyomtam tehát, és előresétáltam a miattam világító "ÁLLJ" felirat alá. És akkor egyszer csak megtörtént.<br /></div><div>- Hol akarsz leszállni? - kérdezte.</div><div>Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik.</div><div>- Hááát... igazából a következő sarkon... ha esetleg van ott is egy megálló...</div><div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SiQrzOGBxeI/AAAAAAAAAC4/DiOuBb0qkLs/s1600-h/egged1.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 146px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SiQrzOGBxeI/AAAAAAAAAC4/DiOuBb0qkLs/s200/egged1.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342443216924952034" /></a>Kikerülte a taxikat. Épp csak egy kis gázt adott és közelebb húzódott a járdához. Pont annak az utcának a sarkán, ahová igyekeztem.</div><div>- Igazán köszönöm! - nyögtem rekedten.</div><div>- Legyen szép napod - volt a válasz.</div><div>- Neked is - mondtam félig nőnemű nyelvtani szerkezetben, mert zavaromban már teljesen elment a hangom.</div><div>Hosszan néztem utána.</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-52898752355370700402009-05-31T21:06:00.009+03:002009-05-31T22:28:11.986+03:00ambiValenciA, konTraverZió<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SiLXXhAvZ6I/AAAAAAAAACQ/3D9ACvK0mdc/s1600-h/havana2.JPG" style="text-decoration: none;"><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(0, 0, 0);"><br /></span><img style="text-decoration: underline;display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 300px; " src="http://2.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SiLXXhAvZ6I/AAAAAAAAACQ/3D9ACvK0mdc/s400/havana2.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342068907013269410" /></a>Van egy jó hely a városban, úgy hívják: Havana Bar. A PR-anyagon egy70 körüli kubai(nak tűnő) fogatlan asszony áll, narancsszín nejlonpongyolában, hófehér hajába tűzve hatalmas piros virág virít. Arca mély ráncokkal szabdalt, bőre barna, szódásüveg aljához hasonlító fekete esztéká keretes szemüveget hord (talán mégis kubai) az orrán, szájában egy böszme nagy szivar füstölög, s mintha mosolyogni próbálna. <div><br /><div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SiLYq8gJzJI/AAAAAAAAACw/9AAsFlaZFAs/s1600-h/mojito.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 199px;" src="http://1.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/SiLYq8gJzJI/AAAAAAAAACw/9AAsFlaZFAs/s200/mojito.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5342070340321922194" /></a>De nem ezért járunk oda, hanem a piáért.</div><div>Mint aztán igazán tapasztalt alkoholista, csak annyit tudok az ott mért,<span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;"> mojito</span> nevű koktélról, hogy sok más (a cél szempontjából) lényegtelen alkotóelemen kívül rum van benne meg cukornád, amit lehet szopogatni és mindeközben enyhe delírium lesz úrrá az eme nemes elegyet fogyasztó nyájas embereken. Rajtam már fél pohártól is. Amit mások rendkívül jó mulatságnak tartanak, s ez már meg is alapozza a hangulatot.</div><div>Szóval csütörtök este megyünk vissza.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">* * *</div><div style="text-align: left;">Hír. (Négy esztendeje nem írtam ilyet, nem is biztos, hogy tudok még...)</div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">Könnyebben megsérült egy középkorú asszony, amikor öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt Bét Jehósua közelében. Az 56 éves nő a közeledő szerelvényt hallva azt hitte, ez lesz élete utolsó cselekedete, a sors azonban másképpen rendelte.</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">A vonat ugyanis a párhuzamos sínpáron száguldott el és az asszony kisebb karcolásokkal túlélte az esetet, ezután kocsijába ült és elhajtott.</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">A rendőrség később a mo<span class="Apple-style-span" style="font-style: normal; "><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic; ">zdonyvezető személyleírása alapján megtalálta nőt, aki azzal magyarázta tettét, hogy aznap bocsátották el állásából egy utazási irodából. A zavart asszonyt kórházba szállították.</span></span></span></div></div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-72285188404704851262009-05-26T19:45:00.009+03:002009-05-26T20:11:59.253+03:00Kórisme<span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">"Úgy nézel ki, mint a Himnuszból a balsors..."</span><div>- vigasztalt meg bácsikám pár perce, amint munkából jövet beléptem az ajtón.</div><div>Pedig már épp kezdtem jobban érezni magam.</div><div>Igaz, még köhögök, fáj a torkom, kissé fújom az orrom... de a hasmenés legalább elmúlt, ami jótékony hatással volt a rámbízott feladatok idejében történő elvégzésére.</div><div><a href="http://rimmonland.blogter.hu/">Rimmonland</a> volt olyan kedves és tartotta bennem a lelket, akinek ezúton is köszönet ezért.</div><div style="text-align: center;">* * *</div><div style="text-align: left;">Amikor épp jókedvemben lennék (azért többnyire abban vagyok) ilyen levelekkel gyötör a sors:</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">"Kedves Hallgatok!</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">H. tanar ur keresere irok Onoknek. Szeretnenk kerni, hogy jelezzek vagy nekem, vagy neki, hogy mik a szandekaik a tanulmanyaik tovabbi szervezesevel.</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">Udvozlettel:"</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">(név és cím a szerkesztőségben)</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;"><br /></span></div><div style="text-align: left;">Nos innen <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">jelzem</span>, hogy köszönöm, jól vagyok és mélységes megelégedéssel tölt el, hogy valahol éppen az én <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">tanulmányaim szervezéséért</span> aggódnak. Üzenem, jól halad a dolog. Szervezem. Tessék megnyugodni, minden a legnagyobb rendben van a szervezéssel. Szervezetten halad abban az irányban, hogy jól szervezett legyen.</div><div style="text-align: left;">Hogy mikor jelentkezem a szigorlatra? Azt sajnos nem áll módomban elárulni.</div></div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-14153825408991144072009-05-24T22:24:00.004+03:002009-05-24T22:28:40.155+03:00ÁbécéÚgy néz ki, holnaptól megint nyelviskolába járok.<div>Ami nem hátrány, ha az ember külföldön él és körülbelül általános iskolás szinten sem beszéli az adott ország hivatalos nyelvét.</div><div>Csak lusta disznó vagyok.</div><div><br /></div><div>Ja nem. Az itt mégsem lehetek.</div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-56182745901027404872009-05-23T22:15:00.003+03:002009-05-23T22:47:17.286+03:00Látlelet<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/ShhLmPdQz6I/AAAAAAAAABw/S9vNjiZzKb8/s1600-h/08_a_fideszes_zsido.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 224px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/ShhLmPdQz6I/AAAAAAAAABw/S9vNjiZzKb8/s320/08_a_fideszes_zsido.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5339100478604103586" /></a>Ez távolról sem egy politikus blog.<div>De most engedélyeztem magamnak e film megtekintését, pedig már régóta kallódik a lemez az asztalomon, a ruhák közt, néha a táskámban is utazik keveset.</div><div>Azon gondolkodtam, nézve a képsorokat, hogy a bemutatott szomorú történetek mennyire nem idegenek számomra.</div><div>Idegenek persze abban az értelemben, hogy miközben 2002 óta szép lassan (jórészt szándékosan is persze) igyekszem egy erősen apolitikus keretben szervezni az életemet - amelyet azóta sem bántam meg -, eképp nem ismerem alaposan az egyik oldal hangadóit sem és igyekszem a lehető legfüggetlenebb forrásból tájékozódni, már amennyire ez a mai magyar viszonyok között lehetséges. </div><div>És nagyon is tudom, miről van szó, ha arra gondolok: hogyan szakadt meg bennem is valami egy választási sms üzenet elovasása után, miután megkaptam azt az akkori, talán legjobb barátomtól. Természetesen az üzenet tartalmáról van szó, és nem arról, hogy a velem kapcsolatot ápolóknak ne lehetne meg bármiről, akár politikai kérdésekről is a véleménye.</div><div>És aztán az is megérne egy szép egoposztot, hogy az apolitikus(abb) beszövöttség kialakulására vajon milyen hatással volt a saját szülőanyám némely politikai állásfoglalása, miközben alapvetően kívánni sem lehetne közöttünk a létezőnél jobb szülő-gyermek viszonyt.</div><div>Ebben a filmben számomra egyetlen kulcsmondat hangzott el, miközben mérhetetlen tanulságosnak tartom a bemutatott történeteket és mediációs kísérleteket is. Arról van szó, hogy egy sötét és kegyetlen csapás révén ma Magyarországon jószerivel valóban csak azonos politikai prefernciák mentén lehet párt választani, hegyet mászni vagy kocsmába járni valakivel. Az ellenpéldákról is lassan dokumentumfilmet lehetne forgatni.</div><div>Miközben jó magyar klut-szoc háttérrel nem vagyok optimista a felvetett problémát illetően, mégis azt mondom: éljenek a fideszes zsidók és a nemzeti érzés nélküli anyák.</div><div>És kívánom, hogy sokan lássák Hajdú Eszter filmjét.</div><div><br /></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció</span> - magyar dokumentumfilm (2008)<br /></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;">* * * Műsoron a Duna Televízióban 2009. május 25-én hétfőn, 21.00 órakor * * *</span></div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-10293703355425812522009-05-22T20:33:00.014+03:002009-05-22T23:36:29.598+03:00Űrszekerek<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/ShcJNEIxQ_I/AAAAAAAAABo/eOzBS8sIfAw/s1600-h/ussenterprisea104mh6-k.JPG"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 225px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_x2IMf_7lEk0/ShcJNEIxQ_I/AAAAAAAAABo/eOzBS8sIfAw/s400/ussenterprisea104mh6-k.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5338746003324486642" /></a><br /><span style="font-style:italic;"><div>"Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda ahová még senki nem merészkedett..." </div></span><div><br /></div><div>Láttam hát.</div><div>Kirk kapitány és Mr. Spock egymásra talált a bajban az Enterprise csillaghajó fedélzetén és megint győzött a jó. <span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;">(1)</span></div><div>Nem vagyok elvakult sci-fi rajongó, de szeretem ezeket a meséket. Mese abban az értelemben, hogy egy elképzelt világot fest meg (nem is túl alaposan) és mert a gonosz csak ideig-óráig lehet úr. <span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">...to be continued</span> - és akkor majd minden jóra fordul. Miközben meg... tudjuk.</div><div>De van a dolognak egy másik oldala is, amiért nem tudok nem hatása alá kerülni ezeknek a történeteknek. Magam is hiszem, hogy a természettudomány messze nem találta meg még azokat a válaszokat, amik az embert azóta foglalkoztatják, hogy tudatára ébredt. Abban is hiszek, hogy léteznek ezek a magyarázatok és egy laikus szemlélőtől elvárható maximális tisztelettel követem a kvantumelméletekrők, részecskegyorsítókrók, exobolygókról szóló tudósításokat.</div><div>Továbbmehetek? </div><div>Ha éppen nem volnék olyan lusta, amilyen, akkor kutatói érdeklődésem fókuszába is szívesen állítanám azoknak a kérdéseknek a nyelvi és társadalmi kommunikációs vetületeit, amit tudományos-fantasztikus filmek (is) felvetnek, nevezetesen: milyen módon kell értelmezni a világűrből nyerhető információkat és mi történjék akkor, ha váratlanul(?) kiderül, nem vagyunk egyedül. </div><div><br /></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">Almár Iván: A SETI szépsége</span> című könyvének a társadalmi kommunikáció szerepét érintő fejezetei beszélnek erről. <span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;">(2)</span> Kicsit pontosabban arról, hogy a jelenkori társadalom felkészült-e arra, hogy a folyamatosan fejlődő diszciplínák egyszer csak cáfolhatatlan bizonyítékát adja egy földön kívüli civilizáció létezésének. Azt, hogy <i style="mso-bidi-font-style:normal">létezik-e</i> ilyen, ma még nem tudjuk. A tudósok abban a kérdésben is megosztottak, hogy egyáltalán <i style="mso-bidi-font-style:normal">létezhet-e, </i>de akadnak szakemberek, akik már abban a tárgyban rendeznek konferenciát, hogy mi történik majd <i style="mso-bidi-font-style: normal">a felfedezés után</i>.</div><div>A témáról elmélkedőket elsősorban az a kérdés izgatja, hogy (1) milyen <i style="mso-bidi-font-style:normal">hatással</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal">lesz</i> a Földön élő emberek életére egy ilyen felfedezés, illetve (2) szükséges-e valamiféle <i style="mso-bidi-font-style:normal">választ adni</i> a fogott jelzésre, ha igen akkor milyet és pontosan kit illet a válaszadás joga.</div><div>Abban döntően egyetértenek a kutatók, hogy az eddigi eredmények (de leginkább eredménytelenség) tanúsága szerint 25 fényéven belül nincs technikai, 2500 fényéven belül pedig fejlett szupercivilizáció a Föld tágabb környezetében. </div><div><br /></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-style: italic;">Stephen Hawking</span> szerint, az emberiség és az általa megteremtett értékek hosszabb távú túlélése nem képzelhető el kozmikus kolonizáció, vagyis más égitestek meghódítása és betelepítése nélkül.<br />Egyetlen bolygón nincs és nem is lehet biztonságban az ember: óriásmeteorok, atomháborúk pusztíthatják el a világot. De ha egyszer sikerülne megkapaszkodni máshol is és megteremteni az élet feltételeit, az emberiség jövője biztonságban lehet. Mint mondja, ebben a naprendszerben nincs más belakható égitest; el kell indulni más csillagok felé. <span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;">(3)</span><br /><br /></div><div><span class="Apple-style-span" style=" white-space: pre; font-family:Arial;font-size:10px;"><object width="400" height="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/x8X5WIDoVis&hl=en&fs=1&color1=0x402061&color2=0x9461ca"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/x8X5WIDoVis&hl=en&fs=1&color1=0x402061&color2=0x9461ca" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="400" height="320"></embed></object></span><br /></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;"><br /></span></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;">(1) <span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><a href="http://www.imdb.com/title/tt0796366/">http://www.imdb.com/title/tt0796366/</a></span></span></div><div><span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold;">(2) </span>Almár Iván (1999) <i style="mso-bidi-font-style: normal">A SETI szépsége.</i> Budapest: Vince<br /><span class="Apple-style-span" style="font-weight: bold; ">(3)</span> http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/6158855.stm</div><div><p style="text-align:justify"><br /></p></div>dUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550205322600747363.post-29896972764933317462009-05-21T10:48:00.003+03:002009-05-21T10:55:08.759+03:00Jó reggelt<span class="Apple-style-span" style=" white-space: pre; font-family:Arial;font-size:10px;"><div><br /></div><object width="400" height="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/NmG0sPyZJBg&hl=en&fs=1&color1=0x402061&color2=0x9461ca&border=1"><param name="allowFullScreen" value="true"><param name="allowscriptaccess" value="always"><embed src="http://www.youtube.com/v/NmG0sPyZJBg&hl=en&fs=1&color1=0x402061&color2=0x9461ca&border=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="400" height="320"></embed></object></span><br /><br />Feist - Inside and OutdUb_oNhttp://www.blogger.com/profile/12730390505410644594noreply@blogger.com0