ambiValenciA, konTraverZió

Van egy jó hely a városban, úgy hívják: Havana Bar. A PR-anyagon egy70 körüli kubai(nak tűnő) fogatlan asszony áll, narancsszín nejlonpongyolában, hófehér hajába tűzve hatalmas piros virág virít. Arca mély ráncokkal szabdalt, bőre barna, szódásüveg aljához hasonlító fekete esztéká keretes szemüveget hord (talán mégis kubai) az orrán, szájában egy böszme nagy szivar füstölög, s mintha mosolyogni próbálna. 

De nem ezért járunk oda, hanem a piáért.

Mint aztán igazán tapasztalt alkoholista, csak annyit tudok az ott mért, mojito nevű koktélról, hogy sok más (a cél szempontjából) lényegtelen alkotóelemen kívül rum van benne meg cukornád, amit lehet szopogatni és mindeközben enyhe delírium lesz úrrá az eme nemes elegyet fogyasztó nyájas embereken. Rajtam már fél pohártól is. Amit mások rendkívül jó mulatságnak tartanak, s ez már meg is alapozza a hangulatot.

Szóval csütörtök este megyünk vissza.

* * *

Hír. (Négy esztendeje nem írtam ilyet, nem is biztos, hogy tudok még...)

Könnyebben megsérült egy középkorú asszony, amikor öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt Bét Jehósua közelében. Az 56 éves nő a közeledő szerelvényt hallva azt hitte, ez lesz élete utolsó cselekedete, a sors azonban másképpen rendelte.

A vonat ugyanis a párhuzamos sínpáron száguldott el és az asszony kisebb karcolásokkal túlélte az esetet, ezután kocsijába ült és elhajtott.

A rendőrség később a mozdonyvezető személyleírása alapján megtalálta nőt, aki azzal magyarázta tettét, hogy aznap bocsátották el állásából egy utazási irodából. A zavart asszonyt kórházba szállították.