Vicces, hogy eddig mindig akkor írtam ide, amikor boldog voltam.
De most nem vagyok az.
Életem egyik legfontosabb napja kezdődik meg pár perc múlva. És egyedül indulok birkózni.
Este, a távolsági buszon a mellettem ülő fiú térde végig az enyémhez ért... persze aludt. Régen éreztem ilyen jót.
* * *
Azt hiszem nehéz döntések előtt állok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése